A képzeletbeli párbajt a nagyobb sportmúlttal rendelkező dr. Hammerl László nyerte, aki pályafutása során négy olimpián három érmet szerzett, de fiatalabb „ellenfelének”, ifjabb Péni Istvánnak sem kellett szégyenkeznie a nanjingi ifjúsági olimpián szerzett egy-egy arany- és bronzérmével. A szóbeli párbaj pedig nagyjából egyenlő volt, a két vendég ugyanis egyaránt bővelkedett ötkarikás élményekben. Dr. Hammerl László többek között arról mesélt, hogy miként lett neki egy menő bőrkabát a lövészruhája, s, hogy milyen nehéz volt a NOB versenybizottságának arról döntenie, hogy ki nyerje meg az 1964-es tokiói olimpiát fekvő lövésben. Persze, amit a sors akkor Hammerl Lászlónak adott, hogy az utolsó hibátlan sorozatának köszönhetően megelőzhette a vele szinte azonosat lövő amerikai riválisát, azt négy év múlva, Mexikóvárosban azonnal vissza is vette. Ott ugyanis hasonló elv alapján kapott ki a döntőben cseh riválisától. Ez utóbbi olimpia sztrorija volt, hogy Hammerlék nem azt az érmet kapták, amely járt volna nekik, ezért este az olimpiai faluban a szervezők kicserélték a dobogón nyakukba akasztott medáliákat.

Ifjabb Péni István két frissen szerzett olimpiai érmet hozott magával. A nanjingi egyéni bronza mellé ugyanis egy egyiptomi lánnyal párban aranyat nyert a páros lövészet versenyében. Az előbbi érem várható volt tőle, ez utóbbi siker azonban a 17.-nek rangsorolt egyiptomi lány miatt bravúrnak számított.

A vendégek sok érdekességet meséltek a sportágukról. Egyrészt, hogy mennyit változott a technika az elmúlt ötven évben, hogy mi az oka az elmúlt olimpiák „sikertelenségének”, és, hogy milyen lehetőségek állnak a jelen reménységei előtt. Megtudtuk azt is, hogy ez bizony nem olcsó sportág, egy valamirevaló versenypuska több mint egymillió forintba kerül, s, hogy a versenyzőknek komoly összeget kell fizetnie a töltényekért is. Péni István például egy évben közel kétmillió forintot „lövöldöz el”, hogy felkészülhessen a versenyekre. Egy sportlövő felkészülése pedig vetekszik a fizikai sportágak képviselőiével, ifjúsági olimpiai bajnokunk például hetente együtt úszik a kajakosokkal, ám, hogy jó körülmények között (fedett lőtéren) lőhessen, kénytelen minden héten Komáromba utazni. A közönség tagjai közül sokaknak eszébe juthatott a mátyásföldi (Margit utcai) lőtér, mely már közel tíz éve zárva van, s mely létesítmény szinte teljes egészében lepusztult, miközben a legjobb magyar sportlövők edzőpálya nélkül maradtak. Ez azonban nem árnyékolta be a január 22-i rendezvényt, melyet a két vendég nemcsak a történeteivel, hanem a magukkal hozott olimpiai érmekkel, illetve sportfegyverrel is színesített. A Himnusz születésének napján ezúttal a fegyvereknek jutott a főszerep, a mátyásföldi iskola könyvtára azonban méltó díszlete volt a Kultúra napi rendezvénynek.

Az eseményen részt vett a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának tagja, Győr Béla, illetve főtitkára, dr. Jakabházyné Mező Mária is, aki szemmel láthatóan magabiztosan vette kézbe a fegyvert...

(forrás: mob.hu)